Újság, cigi, telefon,
kávézunk a teraszon,
szétárad a nyugalom,
és megnyílik a föld,
a mindennapok hangja
egy hallhatatlan frekvencián,
egy ember ugrik a hídról,
de nincs harag,
utána csend marad,
vagy egy eltérített gépen,
ahogyan gazdát cserél a lépem,
a pilóta fejében golyó,
és dollárban úszik a folyó,
mert az összeg, amit ér a lépem
az egyetlen túlélő a gépen,
úgy hazudsz, mintha tudnád, hogy mi történt
Újság, cigi, telefon,
kávézunk a teraszon,
így marad, ha akarom,
és ránkszakad az ég,
ereidben véres alkohol,
keresed az arcod, de nincs sehol,
aki megszületik, meglakol,

tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van

Tudom, hogy fáj,
tudom, hogy félsz,
tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz,
tudom, egyszer élünk,
akkor is minek,
te mindent megtettél,
tudom, hogy boldog
még sohasem voltál,
hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár,
nincs benned semmi,
ami hasonlít rád,
mégis azt mondom én,
tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban,
tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban,
tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban,
ahol mindig sötét van, (nincs harag)

[Heaven Street Seveen. Tudom, hogy szeretsz titokban, 2006]