Juhász Gyula: Minden rohan...
2009.02.18. 19:09
Minden rohan. Szegény magányos,
Hiába nézed a kék csillagot,
Az élet nem bús, nem talányos,
Az élet harcol: züllik és ragyog.
Minden rohan. S a nagy talányok
Meddőn virulnak fönn a kék ürön
S míg lelkeden ül méla átok,
Mások gyönyörbe hullnak szédülőn.
Minden rohan. S rohan az élet
S reád mi vár, te kérdő s álmodó?
Mély óceánja semmiségnek
S az alvilági, hallgatag folyó.
Minden rohan. Rohanj te is már,
Hisz úgyis későn indulsz, balgatag,
Leszüreteltek mindent itt már,
Tiéd tűnt őszök holt pompája csak!
[1912]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr175968144
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona 2009.02.20. 00:06:07
Milyen fura...hozzám is közel állnak Juhász Gyula mélabús versei. Éppen a napokban gondoltam arra, hogy elkezdem olvasni.
1912...milyen időszerü még mindig ez a verse. Az utolsó soroknak mintha egy kis lenyomata lenne a mostani belpolitikai helyzetnek...
Leszüreteltek mindent itt már,
Tiéd tűnt őszök holt pompája csak!
csillagvíz 2009.02.28. 15:09:00
Szeretem Juhász Gyulát, s ez a vers nemcsak szép, hanem valahogy ebbe az időbe való is!
Szép napot!:-)
Livia 2009.02.28. 21:09:34
Ez a vers most nekem szólt...................
Selene 2009.03.01. 17:53:25
Egyetértek, Ilona és Csillagvíz - Juhász Gyula versei valóban (egyre inkább) aktuálisak.
Lívia, örülök a látogatásodnak...