Tépd el az időt *for inspiration*
2009.02.07. 19:43
Néha meg-meg állok én
Lehajtott fejjel,
Kezem önkéntelen
Összekulcsolom
Néha önmagamba nézek
Lehunyt szemmel,
Mit csináltam
eddig rosszul én...
Nem tudom
Néha megállsz te is,
Hogyha nem lát senki,
És a megtett utat
Végig gondolod
Néha önmagad sem tudod
Már szeretni,
Mit csináltál,
Hol rontottad el...
Nem tudod
Refr.
Tépd el az időt,
Törd el a múltat!
Gondold azt,
Hogy mától fogva élsz!
Gyöngyfényű hűs patak,
Lemossa arcodat,
És ha onnan majd viszatérsz
Egy új útra megtisztulva lépsz!
Néha megállsz te is,
Hogyha nem lát senki,
És a megtett utat
Végig gondolod...
Néha önmagad sem tudod
Már szeretni,
Mit csináltál,
Hol rontottad el...
Nem tudod
Refr.
Hogyha véget ér a koncert,
És elindulsz...
Vár az utca, amely
Közben már kihalt
Lassan lépkedsz
És a sarkon majd befordulsz
Vidd magaddal éjszakára is
Ezt a dalt...
[Dinamit. Mindörökké, 1995]
* Köszönöm!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr475968180
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gabi 2009.02.08. 13:26:27
Sokszor egy halkan, szinte észrevétlenül elmormodott köszönöm sokkal többet ér, mint egy hosszú, hangzatos hálabeszéd.
Én köszönöm!