"A mindig új világa pedig a szabadságé, a személyiségé, a kiszámíthatatlané, a kegyelemé. Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A…

 Oly ritka az a szép,ki képes összezilálni alakját,majd visszanyerni,mint víztükör, újból.Ki ilyet talál: boldog.A legtöbbjemegállít inkább: "Eza kellő távol. Innennézz!" És túlvéglegestestükre vággyal hajolni:a látástompaságára vall.

 Óh, bennem lobogott elAma szinte már savós,Tüzetlen és makacs,De jó nedvű ifjuság.Március IdusáraVoltak mindig szavaim,Olcsók és rímesek,De akkor az volt igaz.Hadd lássam, óh, hadd lássamAzt a régi Márciust,Midőn az ifju bárdŐszintén s jól hazudott.Óh, Napja…

 "Az emlékezet úgy működik, mint egy camera obscura gyűjtőlencséje. Mindent összevon, és ezáltal sokkal szebb képet mutat, mint amilyen az eredetije." [Arthur Schopenhauer]*ajánlva T.fiúnak

 Ha jössz, válassz ilyen napot,sárga, piros papagáj-tulipánsorösvényén jőjj, s a szeretőd leszek.Csizmám villan, buta homokba gázol.Jőjj hát, jőjj, ez a te napod.Lenyugodnék kezed, eres levél,négyszög-kezemre, és simítanámalakját, s ennyi, ennyi már…

Tata* már időszámításunk előtt megírta... azóta ezrek újra fogalmazták, tapasztalataikkal gazdagították, kiszínezték és átírták, de a lényeg ugyanaz maradt."Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. Ne…

Egyre nyitod fel magadnak az érzésvilágát, mint valami titkos ládikót, amelyben a saját kincseid rejtetted el... aztán együtt találtok rá az addig felfedezetlen kincseitekre.

"Az én egészségem az írás, ahogy az élményeimet sztorivá, költeménnyé, regénnyé csiszolom, ezért szenvedtem, vagy inkább, ezért jó, hogy szenvedtem és megjártam a poklot, ha még nem is minden poklokat. Nem élhetek magáért az életért, csak a szavakért, melyek…