"Minden létező keletkezett, és igyekszik valahová. Ami keletkezett, az el nem múlhat, csak formát változtat szüntelen. Ma még minden messze van tőlünk, mint a csillagok - és a csillagok is mérhetetlen távolságokra vannak egymástól. Ma még nyugtalan, forrongó, taszító és vonzó bolygók vagyunk mindnyájan, és keringünk a másik körül kiszabott pályánkon, fénybe-árnyékba borítva egymást. Valamikor talán, Isten lába előtt elmúlnak a köztünk feszülő távolságok, mert lehullanak rólunk a tévedések, hibák torzulásai, és megértjük végre minden jelenség okát. A szeretet a legtökéletesebb lényeg: odaadás, alázat, önmegtagadás - tehát a végső megtisztulás, beleolvadás a nirvánába."

[Szepes Mária. In: Szibilla, 2007]



 
A festmény Arnold Böcklin: A holtak szigete