Károlyi Amy: És

2008.09.01. 22:20

Micsoda riadt rimánkodás,
micsoda kővé dermedt kérlelés,
micsoda töretlen várakozás:
nem lehet, ne jöjjön segítés,

s a kitárt kar
a semmibe nyíló
a végleg értelmetlen
ölelés,

a fagyott bizalom,
a gyermeki,
hogy aki, amit igért
megteszi.
Hogy most e pillanatban
lép ide
és fésüt hoz,
hogy fésüljön vele
és kezet hoz
a kézben meleget
és foghatatlan
van a kéz helyett

s a riadt szem, hogy
nem, ezt nem lehet,
a sebzettségre jő
a balzsam és -

a becsapottság gúnyos mosolya,
hogy nincs több és.

[Requiem élőkért, 1990]




Fotó: Gary D.Tonhouse
www.reflectiveimages.com

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr35968638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Atis 2008.09.01. 22:26:37

beszélnünk kellene...

Livia 2008.09.02. 14:30:45

Ez nem is csalódottság, inkább becsapottság. Akinek szól remélem nem érzi jól magát. Persze nem ismerve a hátteret nem szeretnénk itélkezni.:((((

Selene 2008.09.02. 15:21:39

Én csapom be önmagam... amúgy, csak egy hangulat... egy versben kifejezett tegnap esti hangulat.

Ilona 2008.09.02. 20:35:04

Nagyon jó képet találtál hozzá. ..."s a kitárt kar a semmibe nyíló a végleg értelmetlen ölelés..." - nagyon keserü sorok.

Livia 2008.09.02. 22:18:15

Akármiért is irtad, csak reagált rá valaki, hogy "beszélnünk kell":)))))
süti beállítások módosítása