Olyan hangulatos képeket teszel fel minden versedhez, hogy nem gyözök sóhajtózni, mert nemcsak szépek, de fájnak is a szomorúságukkal.

Most ilyen időszak is van, Ilona, megint egy csomó mindent elrontottam, hibát hibákra halmozok az életemben, csak rombolok magam körül. Szánalmas egy alak vagyok, és meg is érdemlem ezt a szomorú sötétséget és újra kell kezdenem mindent, hogy visszatérjen a fény az életembe.

Tanácstalan vagyok most én is, de egy percig ne gondold azt, hogy szánalmas alak vagy. A világ a szánalmas, az igénytelenségével, a kegyetlen önzöségével, amivel mindig leépít. Ne hagyd. Kezd el újra. Biztos, hogy most majd jobb lesz.

Köszönöm Ilona, a biztatást, bár a problémák gyökere nem a világban, hanem elsősorban bennem van... Magamon kell változtatni - hozzáállásomban, önmagamhoz való viszonyomban. Mindaz, ami velem történik, én magam idézem elő. - Úgy gondolom, már az is egy lépés, ha ezt felismerem és újrakezdem, ami még újraírható.

Nálam olvastad már, de ennél jobbat én sem tudok tanácsolni, mint ezek a sorok: "Szállj, repülj, repülj, repülj! Ne lásd meg többé, ami összetört. Menj tovább végig az úton, vár egy új találkozás... Hinni kell, magadban hinni és újra ég az a régi láz. Menj tovább végig az úton! Gyűlölj, szeress, de menj tovább!" Igen, Selene, legyen Neked is müfajod a remény!

Köszönöm, Ilona!!

Szia Selene! Azt hiszem Te sem vagy igazán jól!!!! "Szánalmas alak"????:((((((

Lívia, vannak ilyen gondolataim is sajnos, de a változtatás önmagamban - állandó folyamatban van és azt hiszem, most egész jó úton haladok... de majd írok erről részletesebben privátban. ;)

elmondod hát mindenkinek egy verssel, ha már a titkokat törölni kell és megszüntetni? ha már nem vállalod fel magad, hát úgy teszel mintha változnál? a selymes felszínt biztos könnyebb elfogadni, és elfogadtatni, mint a mélyben levő dolgokat. tudod ha születésnapod lenne tükröt vennék, hogy nézz bele, és lásd magad. felismernéd egyáltalán az arcot? boldog vagy boldogtalan ember arca? szeretsz? téged szeretnek? a helyedben feladnám az örök bizonytalanságot egy olyan bizonyosságért, ami talán fájdalmas, és nehéz, de legalább a tiéd. lehorgonyoznék. és élnék, mint az emberek.