Mindent elmondtunk volna már?
Egymást kutatni szavunk nincsen,
hang, hogy magához menekítsen -
nézlek. Hallgat a szád, s a szám.

Számolgatsz kurta éveket.
Voltál barátom, ellenségem.
Szivárványhíd támad az égen
bámulni tündöklésedet -

bámulni tündöklésemet
szívben, szavakban, kézmelegben.
A csoda-híd fent rezzenetlen -
s a csönd itt egyre fényesebb.

[Ne félts, ne félj, 1975]



A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr325968993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

indilány 2008.07.12. 23:12:33

Uhh, ez a kép! Egyszerűen fantasztikus! Ezt le kellett írnom, de most akkor gyorsan elolvasom a verset is. (: (Kibillentettél a nemkommentelgetek-nincskedvem-hangulatból vele...)

indilány 2008.07.12. 23:13:04

Ó, hát a vers is igazán... megérintett.

Selene 2008.07.12. 23:21:01

Örülök,. hogy tetszik, Indilány :) És főleg annak, hogy kizökkentett a "nincskedvem-hangulatból". :)

Ilona 2008.07.13. 12:21:19

Kicsit meglepett ez a vers. Hasonlókat éreztem, gondoltam, mikor az ablakomból láttam ugyanilyen szivárványt... "Voltál barátom, ellenségem. Szivárványhíd támad az égen bámulni tündöklésedet - bámulni tündöklésemet szívben, szavakban, kézmelegben."

Selene 2008.07.13. 13:14:38

Ha hozzájutsz, majd nézd meg Raffai Sarolta más verseit, mert nagyon közel áll hozzánk. ;) De a regényei is nagyszerűek.

vadmacs 2008.07.15. 11:08:14

Lélekmelengető
süti beállítások módosítása