Szántóné Kaszab Ilona: Szavak az árnyékomhoz
2008.06.05. 23:57
Minek kisérsz? Nem lelsz követni méltóbbat
Az egész házsoron?
Tán azt hiszed: veled mulatni vágyom
S nincs egyéb bajom?
Hogy táncot jársz és lépést tartasz velem
Időbe' s térbe'? Menj!
Ne ódalogj előttem, szemtelen.
Míg néha mozdulatlan lesbe' vársz
Titokzatos követ,
Ha nem félnék, hogy visszahúll reám
Feléd dobnék egy meteorkövet.
Elválhatatlan, nyűgös társ,
Bús, bujdosó felem,
Tolvajcsendben borúlsz fölém,
Akár egy régi sejtelem...
Vagy útifátylamat szövöd
S titkos szerepcserén
Töröd sötét fejed,
Hogy mint cserélhetnél velem helyet?
[Füst Milán átköltése. In: Füst Milán összes versei, 1969]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr165969185
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
atis 2008.06.06. 11:16:46
W. S.: Házfalon árnyak
Házfalon árnyak sátoroznak,
fészkei minden jónak, rossznak:
lappanganak bennük mind az álmok,
cirógatnak, vagy megkínoznak.
Hőben és hóban meztelenség,
céltalan úton idegenség,
nem-remélt öröm, hirtelen gyász
látogat, érthetetlen vendég.
Tűzhányó torkába vetetten
forgat és fojt a lehetetlen,
vagy vár az édeni ajándék:
az álomban, mint az életben.