Vízió
2008.05.20. 15:57
csillag
sóhajtásba
burkolózott
dallamok
álmatlan
hullámokat
színváltó
évszakok
ezüstfényben
táncoló
holdzengő
ábrándok
érintése
messze
végtelenben
a dalokba
öntött
kifejezhetetlen
hagyom magam
belezuhanni
örvény
mélységébe
[Selene, 2007]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr405969400
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Beer-ka 2008.05.20. 16:12:02
Csáky Károly: Ars humana
legyél virág ha tetszik
szakadék szélén virágozzál
s ne tudd hogy szép vagy
jónak se hidd magad
legyél hal a szárazföldön
tenger fenekén madár
láng a vízben
víz a lángban
dobd magad magasba
s ha kell
zuhanj a mélybe
koppanj a csönd közepén
Beer-ka 2008.05.20. 16:19:11
nekem ma valami ilyesmi hangulatom van
Ilona 2008.05.20. 20:54:06
Ez nagyon szép vers! A képet is Te csináltad vagy fotóztad?... tetszik nekem nagyon.
Selene 2008.05.20. 22:46:23
Ilona, nem, a neten találtam a képet, fraktál-szerű alkotás ; a címe: Holdtánc.
Ilona 2008.05.21. 01:38:40
Nagyon tetszik a színe, a forgós mintázat. A címe is találó.
Beer-ka 2008.05.21. 07:45:23
Reményik Sándor: Hogy örvénylik...
Hogy örvénylik a csend: már feneketlen;
Az idő éjfélre jár, hull a hó;
Én az elmúlásról elmélkedem,
És arról, ami örökkévaló...
A lámpám ég, a lelkem alig pislog,
De jó a lelkemen e félhomály;
Ilyen lehet az Isten közele -
És ilyen lehet a közel halál.
Ilyen lehet egy ködös szerelem,
Amelynek célja nincs és vágya nincs;
Csak olyan, mint egy szentjánosbogár,
S a sötét szívnek mégis drága kincs.
Magam vagyok és boldog egyedül,
Az álmaimmal; - az álom erő,
Mikor a valótól már elszakadt,
S titáni árnyék: végtelenbe nő!
Élet portáján ha koldulni röstel,
És felmagaslik némán, feketén,
És megy a maga külön útjain:
Koronás árnyék, fejedelmi rém!
Magam vagyok és boldog egyedül,
A múló élet messze, messze van,
A lámpám ég, a szívem alig rezdül,
Csak álmaim röpdösnek hangtalan,
Magam vagyok és boldog egyedül,
Éjfélután. Künn örvénylik a hó;
És az elmúlásról elmélkedem,
És arról, ami örökkévaló...
Selene 2008.05.21. 08:35:29
Gyönyörű ez a Reményik-vers, köszönöm szépen.