Örökre szépek
2008.05.11. 15:42
Valahol, a fényeken túl...
ami szép volt s elmúlt, újra vár...
valahol, az árnyakon túl
újra befogad a távoli táj
ahol ő, aki elment már, ott kézenfog majd újra,
odaérsz, hol eleven a múlt
mikor elindulsz a végtelen útra
s az elveszett játékok életre kelnek
és körbe kigyúlnak a fények!
Óh, régen várnak ránk az örökre szépek!
Nincs még rá szó,
milyen az a múlt-bolygó...
Valahol, az alkonyon túl,
hova annyi fénylő csillag hullt:
valahol az álmon is túl,
már a harag is a múltba simult
és távol a vonzástól még nyílik másik távlat:
az a hely, mit nem hagy el a fény,
soha nem üzen a földi világnak
s az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és összesimulnak az évek!
Óh, ott ébrednek ők, az örökre szépek...
új bolygó vár: vissza sosem enged már
Ott van a múltunk egy távoli tájon
s az elveszett éveket el lehet érni újra!
Nem süllyed el semmi, ha nem felejtjük el,
hogy élnek az emlékek még valahol!
Hol az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és megállnak végre az évek...
Óh, régen várnak ránk az örökre szépek...
Új bolygó vár, egy földöntúli világ:
másik, békés táj!
ami szép volt s elmúlt, újra vár...
valahol, az árnyakon túl
újra befogad a távoli táj
ahol ő, aki elment már, ott kézenfog majd újra,
odaérsz, hol eleven a múlt
mikor elindulsz a végtelen útra
s az elveszett játékok életre kelnek
és körbe kigyúlnak a fények!
Óh, régen várnak ránk az örökre szépek!
Nincs még rá szó,
milyen az a múlt-bolygó...
Valahol, az alkonyon túl,
hova annyi fénylő csillag hullt:
valahol az álmon is túl,
már a harag is a múltba simult
és távol a vonzástól még nyílik másik távlat:
az a hely, mit nem hagy el a fény,
soha nem üzen a földi világnak
s az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és összesimulnak az évek!
Óh, ott ébrednek ők, az örökre szépek...
új bolygó vár: vissza sosem enged már
Ott van a múltunk egy távoli tájon
s az elveszett éveket el lehet érni újra!
Nem süllyed el semmi, ha nem felejtjük el,
hogy élnek az emlékek még valahol!
Hol az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és megállnak végre az évek...
Óh, régen várnak ránk az örökre szépek...
Új bolygó vár, egy földöntúli világ:
másik, békés táj!
[Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán előadásában]
[A padlás c. musicalből. Szövegíró : Sztevanovity Dusán]
[A padlás c. musicalből. Szövegíró : Sztevanovity Dusán]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr55969546
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona 2008.05.11. 21:37:18
Régi kedvencem, de Katona Kláritól hallottam elöször, nekem ö és Presser hangjával a favorit.
Selene 2008.05.11. 22:17:23
Az eredeti mindenből a legjobb, elismerem, de nekem az ő hangjukkal is nagyon tetszik. Egyébként egyik kedvencem ez a dal, és örülök, hogy a Musical Duett-jükre is felkerült.
indilány 2008.05.12. 11:21:12
Vicces, hogy ezt most betetted, pár napja az a reggeli programom, hogy benyomom a rádiót, felhördülök, kicsit magamhoz térek, és gyorsan inkább meghallgatom a Padlást két-háromszor... (:
indilány 2008.05.12. 11:24:27
Hm, meghallgattam, és nekem sem az igazi ebben a feldolgozásban... De azért nem rossz. (: /Nagyon szeretem a dalt./
Selene 2008.05.12. 23:40:48
Indilány, én is nagyon szeretem, egyik kedvencem.