Hajnal Anna: Ki felelhetne?
2008.05.08. 22:57
Rossz vagyok? csupa hűtlenség,
mint füst a szélben, erre-arra
úgy lengek át a napokon
nem várva semmi diadalra,
Elernyedt minden akarat
s ha fáradt kezeimet nézem,
úgy érzem, legjobb tétlenül,
lanyhán túladni az egészen.
Én megpróbáltam s hittem is...
hogy mit? valahol még derengnek
lepkeszínek és sugarak,
de olyan fáradtan kerengnek,
oly messze már, hogy nevüket
s tapintásukat elfeledtem...
Ez lett volna az életem?
de ki maradt itt én helyettem?
Tapintom magam. Ugyanaz?
Fej. Karok. Lábak. Mi szökött el,
hogy üres a tapintható?
Magamtól mikor? ki lökött el?
Hogy kicserélt egy pillanat,
hogy lehet, hogy észre se vettem?
Mindenki így él, vagy csak én,
ily tudatlanul...meglepetten?
Mindenki így él? hogy a fény
fürdik csodálkozó szemében
és sokszor mondja azt, hogy: én,
s maga se tudja, hogy az ében
sötétben ki alszik el ágyán,
s ki ébred fel helyette reggel?
kit visz előre könnyű lábán
s hogy kit dicsérget énekekkel...
aztán egyszerre, egy napon
minthogyha meghalna a reggel,
elsápad, elfoly vére mind,
s tántorog hangtalan sebekkel;
minthogyha bennem hülne ki,
úgy elalélt vele a szívem,
ki halt meg akkor, ő? vagy én?
s mikor volt? ki mondhatja híven?
Ki felelhetne? Emberek,
ti másképp éltek? biztosabban?
valami hazátok csak van?
a földön s a holnapi napban?
valami biztos kéz csak fog?
s lámpát gyújt nektek, hogyha féltek?
...engem elejtett valaki...
s már csak a zuhanásban élek.
[In: Csak ennyi? Összegyűjtött versek, 1971]
mint füst a szélben, erre-arra
úgy lengek át a napokon
nem várva semmi diadalra,
Elernyedt minden akarat
s ha fáradt kezeimet nézem,
úgy érzem, legjobb tétlenül,
lanyhán túladni az egészen.
Én megpróbáltam s hittem is...
hogy mit? valahol még derengnek
lepkeszínek és sugarak,
de olyan fáradtan kerengnek,
oly messze már, hogy nevüket
s tapintásukat elfeledtem...
Ez lett volna az életem?
de ki maradt itt én helyettem?
Tapintom magam. Ugyanaz?
Fej. Karok. Lábak. Mi szökött el,
hogy üres a tapintható?
Magamtól mikor? ki lökött el?
Hogy kicserélt egy pillanat,
hogy lehet, hogy észre se vettem?
Mindenki így él, vagy csak én,
ily tudatlanul...meglepetten?
Mindenki így él? hogy a fény
fürdik csodálkozó szemében
és sokszor mondja azt, hogy: én,
s maga se tudja, hogy az ében
sötétben ki alszik el ágyán,
s ki ébred fel helyette reggel?
kit visz előre könnyű lábán
s hogy kit dicsérget énekekkel...
aztán egyszerre, egy napon
minthogyha meghalna a reggel,
elsápad, elfoly vére mind,
s tántorog hangtalan sebekkel;
minthogyha bennem hülne ki,
úgy elalélt vele a szívem,
ki halt meg akkor, ő? vagy én?
s mikor volt? ki mondhatja híven?
Ki felelhetne? Emberek,
ti másképp éltek? biztosabban?
valami hazátok csak van?
a földön s a holnapi napban?
valami biztos kéz csak fog?
s lámpát gyújt nektek, hogyha féltek?
...engem elejtett valaki...
s már csak a zuhanásban élek.
[In: Csak ennyi? Összegyűjtött versek, 1971]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr45969578
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
indilány 2008.05.09. 09:15:22
Ez a vers (is) hihetetlenül jó...
Selene 2008.05.09. 09:37:51
Nagy kedvencem...
indilány 2008.05.09. 10:09:20
Azt hiszem, most már nekem is. (:
Ilona 2008.05.09. 10:28:49
Bevallom öszintén Selene, hogy az este a vers hosszúságától riadtam meg és nem olvastam el. Ma az utolsó sorai vittek rá arra, bár ez nem szokásom, hogy elolvassam...és most itt ülök és nem tudom megfogalmazni, mit érzek pontosan, mert nagyon megérintett. Az az ismerös érzés, ami a versböl árad és amiért sosem értem, hogy miért csak én érzek így, miért vagyok vele egyedül a környezetemben. Köszönöm ezt a szép verset.
Ilona 2008.05.09. 10:30:01
értem=értettem
Bocsánat.
Selene 2008.05.09. 11:58:01
Nagyon szívesen, Ilona.
Érdemes is elolvasni - nem csak ezt a versét - majd fogok még idézni Hajnal Annától. Van egy verses kötetem tőle, a "Csak ennyi?" - összegyűjtött verseit tartalmazza - nagy kincsem, gyakran olvasgatom, ha olyan hangulatban vagyok.
Livia 2008.05.10. 20:13:20
Nekem egy olyan személy, egy olyan "élet állapot" jut eszembe a versről, amikor az ember ráébred, hogy valami nincs rendben az életében, nem tudja hová tart, nem tudja hol a helye, mi a célja.
Ahhoz, hogy továbblépjen a legfontosabb, hogy felismerje valami nincs rendben. Nekem erről szól ez a vers. De, hogy tovább tud-e lépni......
Selene 2008.05.11. 16:07:46
Én is hasonlóan érzem, Livia, amikor ezt a verset olvasom. Az a jó az ilyen és hasonlóan elgondolkodtató alkotásokban, hogy ahányszor olvassuk, mindig új és új értelmezést nyer a lélekben. Az sem mindegy, milyen hangulatban olvassuk.
Livia 2008.05.11. 17:16:49
Teljesen egyetértek Veled Selene!