Szilágyi Domokos: Édesanyám
2008.05.04. 23:24
Olvasgattam... verseket, Anyához, Anyáról írt költeményeket. A következő Szilágyi Domokos-mű elgondolkodtatott és könnyeket csalt a szemembe... végtelenül fájdalmas vers.
Végigdőlök a bőrülésen:
reggelre már otthon vagyok!
A gyors lassan álomba ringat,
amint egykor Ő ringatott.
A kabátomba fúrom arcom, -
kis hasadékon jő a fény;
s ezüstje csillan a szemembe
egy-egy ősz szálnak a fején.
Fél éve már, hogy láttam. - És most
félig lehunyt pillák alatt
a száguldó kocsiból látom:
Ő egyre távolabb marad;
és hajam újra az a szellő
borzolgatja, zilálja szét,
amely kendőjét libegtette,
és simogatta a kezét.
Aztán látom százféleképpen:
aggódva óv, hajol felém,
hogy védjen a gyilkos golyótól
halálos táncok éjjelén;
és látom mosolyogva, sírva...
És túl a kerekek zaján,
- akárcsak rég, ha jött az este, -
mintha mesélni hallanám.
...Végigdőlök a bőrülésen:
reggelre már otthon leszek!
Meséit egyre távolabbról
duruzsolják a kerekek.
Ringat a gyors, és én belépek
az álmok hímes ajtaján, -
s a sínpár túlsó végén, messze,
kitárt karokkal vár Anyám!
[1956]
reggelre már otthon vagyok!
A gyors lassan álomba ringat,
amint egykor Ő ringatott.
A kabátomba fúrom arcom, -
kis hasadékon jő a fény;
s ezüstje csillan a szemembe
egy-egy ősz szálnak a fején.
Fél éve már, hogy láttam. - És most
félig lehunyt pillák alatt
a száguldó kocsiból látom:
Ő egyre távolabb marad;
és hajam újra az a szellő
borzolgatja, zilálja szét,
amely kendőjét libegtette,
és simogatta a kezét.
Aztán látom százféleképpen:
aggódva óv, hajol felém,
hogy védjen a gyilkos golyótól
halálos táncok éjjelén;
és látom mosolyogva, sírva...
És túl a kerekek zaján,
- akárcsak rég, ha jött az este, -
mintha mesélni hallanám.
...Végigdőlök a bőrülésen:
reggelre már otthon leszek!
Meséit egyre távolabbról
duruzsolják a kerekek.
Ringat a gyors, és én belépek
az álmok hímes ajtaján, -
s a sínpár túlsó végén, messze,
kitárt karokkal vár Anyám!
[1956]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr435969635
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona 2008.05.05. 07:12:43
Különös, mennyire összhangban van ez a vers a mostani helyzetemmel, hangulatommal. Ugyanígy, én is a vonaton utazva gondoltam az anyukámra.
Selene 2008.05.05. 22:29:08
Ez valóban különös...
Örülök, hogy újra itt vagy, Ilona.