Karafiáth Orsolya: elsüllyedt színek*
2008.03.21. 20:04
a szemedre gondoltam éppen
ahogy tenger önti el termeit
megmártózni súlytalan sötétben
mely önmagából semmit nem veszít
bezárulnak a szétfolyó ablakok
buborékként száz éber pupilla
ha rám nézel csak sodrásunk láthatod
miként szűkül egyetlen pillanatba
éjfél lesz és alkony végtelen
percek a felszíni csönd határán
elmerülve üvegszín vizében
naplementét holdakat találnál
a fénytörést ne hidd tükörnek
távol a kéktől szürke és sárga
szemedben elsüllyedt színek
homályos karcolt dioptriája
[Lotte Lenya titkos éneke, 1999]
ahogy tenger önti el termeit
megmártózni súlytalan sötétben
mely önmagából semmit nem veszít
bezárulnak a szétfolyó ablakok
buborékként száz éber pupilla
ha rám nézel csak sodrásunk láthatod
miként szűkül egyetlen pillanatba
éjfél lesz és alkony végtelen
percek a felszíni csönd határán
elmerülve üvegszín vizében
naplementét holdakat találnál
a fénytörést ne hidd tükörnek
távol a kéktől szürke és sárga
szemedben elsüllyedt színek
homályos karcolt dioptriája
[Lotte Lenya titkos éneke, 1999]
* Kedvenc versem Orsolyától
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr445969917
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.