1.

A napok egyre rövidebbek,
mégis egyre több fér beléjük,
mert egyre öregebbek vagyunk,
talán bölcsebbek is, reméljük.
Nem sietünk többé, a dolgok
valamiért mégis bevárnak,
vagy észrevétlenül szárnyunk nőtt,
mint egy angyalnak, vagy madárnak.

2.

Kinőtt a szárnyunk észrevétlen,
talán valami kárpótlásul,
nem érezzük a csapkodását,
csak hogy a látóhatár tágul,
és emelkedünk, magasabbra,
s mire végül a testet odalent
hagyjuk, a földi zűrzavarból
kirajzolódik lassacskán a rend.

3.

A rend lassan kirajzolódik
a hangyák és a madarak
vonulásából, a márványba
kövült hajdani csigaházak
rajzolatából. A sok kis darab
mögül felsejlik valami egész,
és tollainkról, mint a víz, pereg
le apró gyöngyökben a rettegés.

[Bárka, 2011. március]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.