Melled két pólusa közt a kék sugár -A kötéltáncos álma áll azon.A felhő elfoszlott, hogy föllebeghessÉs én már túlsokat kerestelek -Nyugodt, mély vizek leheletével száll már az enyémS magányos, nagy fenyőmről hullong a jóhúsú toboz.S a legmagosabb füvek is kinőttek már…

Odvas, szomorú fogak a hegyek.Ráhanyatlik a nap a kitalált városra.(Otthonosabb lenne nekem a költészet,mint kiinni a poharak mélyén meghagyottkeserűséget.) Megtelik a völgy mások bánatával,képmutató, szürke szorongással. Meg sem kellmozdulnom, csak kisodródom az…