Egy-egy tárgyba beleakad az idõ.A láb meg egy láthatatlan hurokba.Úgy nyitom meg õket, mint az ablakotegy régi szobán, megtörténtünk, sorra.Az egyik könnyen nyílik, a másik nemadja magát, torokban megrekedt hang.Persze, átveszem a levelet, meg hakell, vidd a kabátomat is, amíg…

süti beállítások módosítása