Hagyd a szellõket is! nyugalmad meg ne bontsákmely magos csillagok rendjét ragyogva áll;s ûzd azt is el, - mit ér a loccsanó bolondság! -ha víg szárnyaival súrolna tán sirály.Méhed forrong úgyis, formátlan forgatagbanszörnyekkel hánytorog lent kétes életed.Örvényeid felett…

Nekem minden jelen emlék alighogy lett máris nemlétS mint borostyánba szorult úgy él jövõben a múltEz a hullám az a hullám jelen? jövõ? vagy a múlt tán?Élünk-halunk az idõben csak egyiket se "idõben"[Törésvonalak, 1997. Hármas - 1]