gondolataidban
elmélyedtem
te nyitottál
nekem hidat
önmagadnak
lelke felé
bocsáss meg
átsétálok
hangtalanul
e hídon
átviszem
utolsó
sóhajomat
hozzád

úgy fogadd
magadba
mint éltető
napsugarat
őszbe hajló
zöldjét vesztett
mező
úgy itasson át
mint ahogyan
engem éltetnek
az álmok
ha elfogadod
átadok neked
minden kulcsot
amit eddig
önmagadban
kerestél

[Selene, 2007]